A politikus szerint a madéfalvi veszedelem emlékét olyan közösség múltjaként kell értelmezni, amely minden veszteséget túlélt, minden tragédián túltette magát, és képes volt újrakezdeni. Rámutatott: a mai székelyek örökölték elődeik makacsságát, kitartását és hazaszeretetét, tudnak építkezni, és ragaszkodnak szabadságukhoz, jogaikhoz.
Kelemen kifejtette: hisz abban, hogy a romániai magyarok az elmúlt húsz évben felmutatott összefogást a huszonegyedik században is képesek továbbvinni az örökségbe kapott értékek megőrzése érdekében. "Azt üzenjünk Madéfalváról, hogy a székely emberek, az erdélyi magyarok szabadságszerető emberek, tisztelik azt, aki tiszteli őket, szeretik a szabadságot, és szeretnek a saját sorsukról dönteni - mondta Kelemen Hunor.
Mária Terézia császárnő 1760-ban elrendelte a kuruclázadás leverésekor megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt székely határőrség újbóli felállítását. A székelyek sérelmezték, hogy idegenben is kell majd szolgálniuk német vezénylet alatt, és katonai szolgálatuk fejében nem nyerhetik vissza régi szabadságjogaikat.
Nagy részük ezért elbujdokolt az erőszakos sorozás elől, mintegy 2500-an azonban összegyűltek az Olt-menti Madéfalván, és tiltakozó petíciót fogalmaztak Mária Terézia számára. A császári csapatok Adolf Buccow tábornok parancsára 1764. január 7-én hajnalban ágyúkkal lőtték Madéfalvát, véres mészárlást rendezve.